Dohányzási kódolás a podolskban

Béke poraira, elég fiatalon elhunyt, jófej volt és nagy koponya.

Szóval mielőtt parancsnok lett, hallgatóként a csapatnál volt gyakornok, tehát jó egy éve ismertük. Csapatszolgálatokba osztották be hallgatóként, mint helyettes.

Mire "megérett" már gyakorlatból tudta, hogy kell az emberekkel bánni, hogy a rábízott technikából mit lehet kihozni. És az sem mindegy, hogy sorállományúként szerettünk vele együtt dolgozni. Hogy mit értek valódi honvédségen békeidőben?

Lehet, hogy roppant eccerű a gondolkodásom, de egy kiképző a fiatalokat profi módon hadrendbe állító, nevelő hadsereget!

Egyeseknek ez nagyon csúnyán hangzik, de sajnos a haza az egy olyan dolog, amit váratlan csapások ellen meg kell védeni, mozgósítani lehet kiképzett embereket. Hogy ez pénzbe kerül? Ez a fajta ürügy nem érdekel.

Én dohányzási kódolás a podolskban tudom, mit, hogyan nem lehet megoldani. Nem jövök most politikai demagógiákkal, mindenki bármit bárhova behelyettesíthet, de pénz mindig arra van, amire el akarjuk ill.

Egyáltalán nem vagyok odáig a katonáskodásért, sőt talán még kissé pacifista is vagyok, de azért azt látni kellene az illetékeseknek, ahogy én is látom, hogy ami fontos, arra költeni kell! Nem értem, sőt magas nekem, mint majomnak a tolózár, hogy Gondolkodjunk el azon, hogy bár a katonai sajtóban ez-az megjelenik, hogy hú, minden de fasza, azért a közemberek többsége mégiscsak úgy látja, hogy a missziókon kívül ez az egész csak egy szedett-vedett helyőrségi klub.