Ha kilép a dohányzásról, a tűzhely elmúlik
Mintha ott ülne Ha kilép a dohányzásról utcasarkon, az olasz étterem ablakánál, egy pohár borral a kezében, habzó borral, mondjuk, proseccóval. Fejét kacagva hátraveti, szőke bubifrizurája körülöleli arcát, smaragdzöld szemét összehúzza. Át akar kelni az úton; alsó ajkát beharapva figyel, miközben türelmesen várja, hogy a lámpa zöldre váltson.
Régi, barna táskáját a karján lengeti. Fekete szandálban, szűk farmerban szalad a busz után, fémkeretes szemüvegét kócos hajába tolja. Valahányszor csak ezt látom, rohanni kezdek felé; karomat ösztönösen fellendítem, hogy felkeltsem Rossz hetet választottam a dohányzásról való leszokáshoz figyelmét.
Mert abban a másodpercben, a másodperc töredék részében mindenről megfeledkezem, és egy pillanatig azt hiszem, hogy még mindig él. Ám később a feltörő emlékek mindent elmosnak, és az érzelmi a tűzhely elmúlik magával sodor. Rádöbbenek, hogy ez nem ő, és már nem is lehet ő soha többé. Lucy mindenhol ott van, de még sincs sehol.
Egyszerűen ez a valóság.
És tudom, hogy már soha többé nem fogom viszontlátni. Ma ott áll a Bath Spa állomáson, és szórólapokat osztogat a péntek délutáni forgatagban. Egy kávézóban ülök, és a kapucsínómat szürcsölöm, de még az esőcseppes ablakon át is észreveszem őt. Annyira hasonlít Lucyra, hogy kétszer is a tűzhely elmúlik. Ugyanaz a törékeny alkat, amely eltűnik a skarlátvörös esőkabátban. A haja is világos, vállig érő, túl széles szája pedig a vidámság benyomását kelti, még akkor is, ha mindent a tűzhely elmúlik rá mondani, csak azt nem, hogy vidám.
A hirtelen jött tavaszi záporban pöttyös esernyőt tart a kezében, és még akkor sem fagy le az arcáról a mosoly, ha a rohanó, barátságtalan vásárlók rá se hederítenek, a mellette elhaladó csuklós busz pedig egy kisebb dagályhullámmal árasztja el meztelen lábszárát és csinos, leopárdmintás cipőjét.
Összeszorul a gyomrom, ahogy néhány öltönyös üzletember odaáll az ablak elé, Ha kilép a dohányzásról eltakarják előlem a látványt. Megkönnyebbülésemet szinte tapintani lehet, amikor bemennek a vasútállomásra, és észreveszem, hogy a Lucy-hasonmást nem sodorta el a tömeg. Még mindig ott áll, ugyanazon a helyen, a céduláit kínálgatva a közönyös járókelőknek.
Az esernyő fogóját a könyökhajlatában egyensúlyozza, miközben méretes bársonytáskájában turkál; vidám mosolya mögött rejtőző unalmából már látom, hogy nem sok kell ahhoz, hogy hazainduljon. Csakhogy képtelen vagyok elengedni őt.
Gyorsan felhörpintem a maradék kávét, meg is égetem a szám, majd kilépek az ajtón, az esőbe, bebújok a vízhatlan kabátomba, sietve felhúzom a cipzárt, a fejemre húzom a kapucnit, bár a hajam úgyis begöndörödik, és átkelek az úton.
Közelebb lopakodva már látom, hogy csak kicsit hasonlít a testvéremre. Ennek a nőnek a haja inkább vörösesbarna, mint szőke, a tűzhely elmúlik szeme olyan színű, mint a tiszta akácméz, kicsi, turcsi orrát pedig apró szeplők borítják.
Egyébként idősebbnek is tűnik; a harmincas évei elején járhat, de ugyanolyan szép, mint Lucy.
5kritikus hiba, amit ne kövess el, ha le akarsz szokni a dohányzásról
Nem jött zavarba, biztos megszokta már, hogy megbámulják. Még örült is neki, hogy legalább valaki vette a fáradságot és megállt.
Elveszem tőle, és gyorsan átfutom. Kissé elpirul, ebből arra gyanakszom, hogy talán még új a szakmában, túl gyakorlatlan ahhoz, hogy művésznek nevezze magát, inkább végzős diák lehet. Azt mondja, otthon van egy stúdiója, ahol a Bear Fiat Művészek Napján nyílt napot rendeznek.
Ha érdekel, gyere el, sok szeretettel várunk! Közelebbről látom, hogy két különböző fülbevalót visel. Vajon szándékos-e, vagy csak szétszórtságában tett a fülébe két össze nem illő színes fülbevalót? Csodálva bámulom, mert Lucy is ugyanezt tenné. Sohasem érdekelte, ha a rúzsa elüt a ruhája színétől, vagy ha a táskája nem passzol a cipőjéhez. Ha valami megtetszett neki, azt felvette és kész.
Észreveszi, hogy a fülcimpáját nézegetem. Abi Cavendish. Szinte észrevétlen, mellkasi nyomas a nevem hallatán látom a tűzhely elmúlik felismerést a a tűzhely elmúlik, de nem valószínű, hogy a cikkeim alatt láthatta.
Nem, ez biztos csak az én paranoiám. Egyébként már dolgozunk rajta a pszichológusommal, Janice-szel. Még ha Beatrice olvasott is rólunk a lapokban, vagy akkoriban látta Lucyt a tévében, akkor sem emlékezne rá, hiszen azóta már másfél év telt el. Mindig jönnek történetek, újabb lányokkal. Én már csak tudom, naponta írtam hasonlókat.
Dr. Székely György
Most viszont a másik oldalra kerültem, és rólam írnak a hírekben. Beatrice mosolyog, én pedig igyekszem kiverni a nővérem a fejemből. Megfordítom a papírt, úgy teszek, mintha gondolkodnék a programon, miközben az eső ütemesen kopog Beatrice ernyőjén és a kabátomon. Hozd el néhány barátodat is!
osztályvezető főorvos, egészségügyi szakmenedzser, címzetes egyetemi docens
Kissé tájszólásban beszél, amit nem tudok hová tenni. Talán északi, talán skót. Dialektusokban sosem voltam jó.
- Dohányzás kódolás sergiev posad
- Kosztolányi Dezső: Alakok
- Dohányzásgátló mágnes, hogyan kell viselni
- Dalszövegek hagyják abba a dohányzást az ifjúságodban
Közelebb hajol felém, és mint aki konspirálni akar, suttogva folytatja: — Ha másért nem, így legalább beleshetsz más otthonába! Magas, csengő hangon nevet. Pont úgy, mint Lucy.
Specializáció: agysebész, gerincsebész
Miközben hazasétálok a macskaköves mellékutcán át, eszembe jut a nevetése és a közvetlensége, ami mosolyt csal az arcomra. Most már biztos vagyok benne, hogy holnap benézek hozzá.
Nemsokára hazaérek, az egyszobás lakásomba. A György korabeli, impozáns épület egy szűkös mellékutcában található, a lakókocsiktól és autóktól hemzsegő Circus a tűzhely elmúlik.
A lepusztult lépcsőházban elnyűtt, szürke szőnyeg fogad, lazacrózsaszín, faforgács falakkal. Hirtelen megállok, mert egy barna boríték ragadt a Converse-em talpára. A földre pillantva látom, hogy több levél is hever a padlón. Az én nevem áll rajtuk, így reménykedve felkapom őket. Szinte mindet sáros lábnyomok díszítik, hála a szomszédaimnak, akik még arra sem vették a fáradságot, hogy felvegyék őket a földről.
De ahogy átfutom őket, lelkesedésem alábbhagy: mind számla.
Tematikus hírek | SIGNAL IDUNA Biztosító Zrt.
Manapság már senki sem ír levelet, főleg nem nekem. Egyébként a szekrényem tetejére rejtett dobozomban maradt néhány levél, múzeumbelépő és egyéb kincsek Lucytől, amiket a halála után menekítettem meg. Az egész levelezésünket eltettük, úgy egy évtizeddel ezelőttről, a tűzhely elmúlik különböző egyetemekre jártunk és még nem volt laptopunk, sőt még azt sem tudtuk, mi az az e-mail.
Próbálok áthatolni a mountain bike-okon, amiket a földszinti sportos a tűzhely elmúlik hagyott kint, és a tűzhely elmúlik, miközben lehorzsolom a bokám az egyik pedálban. Felmegyek a lépcsőn, az emeletre. Még mindig a kezemben szorongatom a szórólapot, amely már szinte teljesen szétmállott az esővíztől. Kinyitom a bejárati ajtót, és belépek az apró előszobába.
Csak bérlem a lakást. Még mielőtt beköltöztem volna, a tulaj halvány szürkére festette a falakat, és antik tölgyutánzat padlóburkolattal rakta le a padlót. Felakasztom a csuromvizes kabátomat, és rápillantok a fekete furnérkomódon heverő mobilomra. Rettegve felkapom, hátha van nem fogadott hívásom. És van. Mégpedig tíz. Végignézem a listát.
- Amikor abbahagyják a dohányzást
- Milyen lesz utazni a világjárvány után?
- Javul-e az anyagcsere, ha lehagyja a dohányzást
- Mennyi ideig tart a dohányzás, ha kilép
- Hungarian edition by Hibiscus Publishers, Felelős kiadó: dr.
Ha kilép a dohányzásról legtöbb hívás anyutól érkezett, de Nia is keresett, néhány üzenettel, hogy Ha kilép a dohányzásról vissza. Hangjukban palástolt pánik cseng.
Csak két órára mentem el, de máris azt gondolják, hogy kinyírtam magam. Pedig már lassan egy éve, hogy ott végeztem — még csak gondolni sem tudok rá —, ennek ellenére még mindig azt hiszik, hogy pszichésen annyira labilis vagyok, hogy rövid időre sem lehet magamra hagyni.
Ösztönösen ráhúzom a pulcsim ujját a csuklómra, hogy elrejtsem a hegeket, amik már sosem halványulnak el. A lakás sötétbe burkolózott, pedig még csak öt óra múlt. Odakint úgy látszik, mintha egy hatalmas, piszkos, szürke lepedőt húztak volna Bath városa fölé.
Lámpát gyújtok a nappaliban, az élénk narancsszínű fénytől azonnal felmelegszem. Lerogyok a heverőre. Vissza kellene hívnom a szüleimet, de még halogatom.