Dohányzom, de nem feladom az ivást

dohányzom, de nem feladom az ivást

Nagy Zsolt közel húszéves küzdelem után ben mondott búcsút az alkoholnak. Azóta szenvedélybetegeket segítő diplomás addiktológiai konzultánsként segíti bajba jutott sorstársait. Péterfi Judit A budapesti értelmiségi alkoholista karrierje kivételesen happy enddel végződött.

Magyar Narancs: Hogyan vált alkoholistává? Nagy Zsolt: Viszonylag későn, éves koromban kezdtem inni. Nem tartozom azok közé, akik gyerekfejjel, véletlenül kóstolták meg az alkoholt.

Átlagos bulizós tinédzser voltam, viszont nagyon hamar függővé váltam. Első mélypontomat 23 éves koromban értem el, másodéves egyetemista koromban kezdődő delirium tremensszel kerültem kórházba. MN: Milyen mennyiséget és milyen gyakran kellett innia ahhoz, hogy ilyen hamar leküzdje magát? NZS: Az alkohol dohányzom és mennyisége szerintem sokadlagos dolog a fogyasztás rendszerességéhez és mintázatához képest.

Hogyan segíthet leszokni? Előfordulhat, hogy azon kapja tinédzser gyermekét, hogy dohányzik.

Akkoriban én szinte kizárólag sört ittam. Tévképzet, hogy a sörtől nem lehet függővé válni, én magam is ettől lettem alkoholista.

hörghurut alatt hagyja abba a dohányzást sinol m orrspray vélemények

Másodévben már bukdácsoltam az egyetemen, először évet halasztottam, majd ki is maradtam. MN: Semmiféle figyelmeztetést nem kapott, hogy nem lesz ennek jó vége? NZS: Voltak ugyan barátaim - ma már tudom, hogy inkább csak ivócimboráim - no és az akkori barátnőim is többször szóltak, hogy gázos, amit csinálok, meg már látszik rajtam a szesz.

Nyugodjon meg!

Ma már tudom, hogy egy alkoholbeteg a legnépesebb társaságban is végtelenül magányos. MN: Menet közben sejtette, hogy baj van, vagy csak a delírium ébresztette minderre rá?

NZS: Olyan ez, mint amikor ráülünk egy csúszdára: nagyon nehéz leszállni róla. Egyébként nem is éreztem okát, hogy abbahagyjam az ivást. Azután sem, hogy teljesen lepusztultam.

A KHÁMOK UTÓDA.

Sőt, az ország akkori mentális állapota éppen azt sugallta, milyen trendi halálra inni magunkat. A nyolcvanas években megszokott és divatos volt ez a magatartás, volt ennek egy nagyon komoly vonzereje, aurája. Olyan példaképeket is választottam magamnak, akik élenjártak az önpusztításban, Hajnóczy, Jim Morrison, Kerouac.

Ugyanakkor egyáltalán nem volt mi ellen lázadnom, teljesen rendezett családban nőttem fel. Genetikai hajlamom sem volt a piálásra, tudtommal nagyszülőkig felmenően senkim sem volt alkoholbeteg, holott legalább egynek azért illett volna lennie. Az első delíriumomat és a kórházi kalandomat ötéves alkoholmentes időszak követte, ezt nevezik szaknyelven szárazságnak.

Abban különbözik a józanságtól, hogy az ember leteszi ugyan a poharat, de nem következik be személyiségfejlődés, változás, építkezés, felnövés, a beteg nem dolgozik a józanságán. Velem nagyjából ez történt.

...legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is…

Az akkori pszichiátria azt tudta, hogy gyógyszereket, főként nyugtatókat, altatókat írt fel az alkoholistáknak, így tól ig nyugtatókon és altatókon éltem. Emellett a kezelőorvosom azt tanácsolta, hogy két évig legyek teljesen absztinens, és akkor helyrejönnek a dolgok. Én pedig jó alkoholista módjára mindebből kihallottam, hogy két év és egy nap után újra ihatok, hiszen meggyógyultam.

Ma már - sok egyéb mellett a keserű személyes tapasztalatból - tudom, hogy ez egy krónikus, progresszív, halálos és gyógyíthatatlan betegség. Tehát nem ittam négy évig, a dupláját "teljesítettem" annak a két évnek, amit az orvos kért. Egyenesbe jött az életem, hiszen az alkoholbetegek nagy többsége jó munkaerőnek számít, amikor nem iszik. Azt gondoltam, most már igazán nem lehet baj.

MN: És az öt év elteltével ismét lecsúszott egy sör? NZS: Még csak az sem, hanem egy dohányzom enyhe alkoholtartalmú narancsos üdítőital, egy manapság alcopopnak dohányzom kotyvalék. Az első nap megittam egy fél üveggel, a második nap két üveggel, két hét múlva pedig már újra lent voltam a kocsmában. Ez a betegség természete.

"Az alkoholbetegség nem tart szünnapot" - Nagy Zsolt addiktológiai konzultáns

A legtöbb alkoholista ugyanis azzal áltatja magát, hogy egyszer majd normális ivóvá válik, sokan az elmegyógyintézet de nem feladom az ivást a halál küszöbéig kergetik ezt a vágyat.

Én is ezt tettem, azt hittem, megtanulhatok normálisan, szociálisan inni. A 'es évek gyakorlatilag erre mentek rá. Ekkor már gépszíjas alkoholista voltam, ami azt jelenti, hogy akár hónapokig nem nyúltam a pohárhoz, ellenben ha "elkapott a gépszíj", és elkezdtem inni, akkor napokig nem tudtam abbahagyni.

Nyilvánvaló volt, hogy minden főnököm és munkatársam tudja: ivásproblémám van. Tipikus alkoholista játszmában voltam: mindenki tudta, hogy iszom, de úgy tettek, mintha nem tudnák.

Száraz állapotban jó kolléga voltam, sok mindent elnéztek nekem, úgy tettek, mintha minden oké lenne, én, az érintett pedig azt hittem, hogy senki nem sejt rólam semmit. Szerencsém de nem feladom az ivást, soha nem rúgtak ki, de az előmenetelem például komolyan megsínylette az alkoholizmusomat.

dohányzom, de nem feladom az ivást ha lehagynék a dohányzást

Igazából egy vegetáló, a szenvedélybetegség hullámvasútján utazó alkoholista életet éltem egészen ig. MN: Mi történt ekkor?

Megásnak egy gödröt négy lábnyi mélyre, két ölnyi szélesre s tetszés szerinti hosszúságra; az elejére és végére állítanak egy-egy izmos ágast, azokra végigfektetnek keresztbe egy szálas gerendát, a gerendához kétfelől támasztanak egyenes ágakat, azokat beterítik bivaly- és ökörbőrrel: ebből áll az építészet. Egyszerű és szép. Több rendbeli előnyei közül okvetlenül első helyen áll az, hogy igen hamar el lehet vele készülni, azon kivül tekintetbe veendő az egész építkezés olcsósága, nemes egyszerűsége; e mellett a tűzkármentesítés egészen nélkülözhetővé de nem feladom az ivást, s lehetőségek esetére az ablak-adótóli félelem is fölöslegessé van téve. A regényes oldalakat, mint a melyek nem ide tartoznak, egészen mellőzöm. Semmi sem könnyebb, mint ez építkezési rendszer mellett az dohányzom különböző viszontagságaival daczolni.

NZS: tavaszától nagyon eldurvult az alkoholizmusom. Ekkor már újdonsült apa is voltam, és az alkoholbetegek rettegnek a felelősségtől és az elköteleződéstől. Közkeletű tévképzet, amit a feleségek kétségbeesésükben hangoztatni szoktak, hogy majd a közös gyermek születése után benő a férj feje lágya, és abbahagyja az ivást.

milyen egyszerű módszer a leszokásról

Ez pont fordítva szokott lenni: a komoly alkoholista egy ilyen családi változás után teljes fokozatra kapcsol. Ekkoriban már sűrűn kerültem a kórházba, pszichiátriára vagy az addiktológiára, ahol gyakorlatilag annyit tettek, hogy hét alatt detoxikáltak, kiszárítottak, begyógyszereztek, majd utamra bocsátottak azzal, hogy "ne igyon!

öntudatlanul is leszoktam százszor

És amikor kijöttem a dohányzom, én mindig a legkomolyabban megfogadtam, hogy soha többé nem iszom. Ahol kódolható a dohányzás biyskben a csodát, valami külső erőben reménykedtem, mindig elhittem, hogy az orvostudomány egyszer majd képes lesz meggyógyítani.

Csakhogy a meglévő jó szándékon kívül nem tettem semmit, nem változtam, nem dolgoztam a felépülésemen, márpedig enélkül nem működik a dolog.

Account Options

Ekkor már de nem feladom az ivást sem tudtam rúgni, mert az utolsó hónapokban a májam nem tudta lebontani az alkoholt, így leesett az alkoholtoleranciám. Se az alkohol, se a gyógyszer nem segített, se a kettő együtt, ráadásul akkoriban rákattantam arra a gyógyszerre, ami éppen az alkoholmegvonást segítette volna elő.

Bezárult a kör, dohányzom a fegyvert, vagyis feladtam. A mélypont három hónapig tartott: egy lakótelepi kölcsönlakásban éltem, alig ettem, kannás bort és vodkát ittam, és életemben immár másodszor vártam a halált. MN: Hogyan menekült meg? NZS: Édesanyám ekkor már egy éve járt az alkoholbetegek hozzátartozóinak önsegítő csoportjába, az Al-Anonba. Egyszer egy tisztább pillanatomban kezembe nyomott egy telefonszámot.

Elkezdtem hívogatni azt a vidéki kórházat, ahol a Minnesota-modell bővebben lásd: A tagadás betegsége, Magyar Narancs, Fenntartások nélkül elfogadtam a segítséget, beismertem, hogy tehetetlen vagyok. Én addig - noha alapvetően konformista alkatú vagyok - arra voltam szocializálva, hogy legyen némi kritikus, "értelmiségi attitűd" is a viselkedésemben. Itt, a terápián éltem át először a megadást és a ráhagyatkozásnak azt a fokát, hogy ha azt mondták volna, hogy a józanságod érdekében mindennap kétszer felmosod a folyosót, megtettem volna.

Valószínűleg ez a teljes fizikai, lelki és szellemi összeomlás, a mélypont és az ezt követő megadás volt a szerencsém; innen már csak kétfelé vezet az út: a tepsibe vagy a felépülés felé. MN: A rehabilitáció után egyértelművé vált, hogy szenvedélybetegek segítésével szeretne foglalkozni? NZS: Közel hat hónapig tartott a terápiám, ezalatt nyilvánvalóvá vált, hogy nem akarok visszamenni az utolsó munkahelyemre, a médiába.

Kamasz gyermeke dohányzik? Hogyan segíthet leszokni?

Egy évig kizárólag a józanodásommal törődtem, szinte mindennap az Anonim Alkoholisták gyűlésein voltam. MN: Hogyan lett segítő, addiktológiai konzultáns? NZS: Úgy érzem, ez a szakma talált meg engem. Az egyik AA-gyűlésen odajött hozzám egy barátom, aki korábban segítő volt Szigetváron, és elmondta, hogy most egy nappali intézményben dolgozik, ahol esetleg nekem is lenne hely, menjek el, és nézzem meg.

Kedves Látogatók! Ezen az oldalon a gasztroenterológia és a hepatológia tárgykörébe tartozó kérdéseket tehetnek fel. A beérkező levelek igen nagy száma miatt sajnos nem tudok minden kérdésre válaszolni.

Ott ragadtam. Pedig korábban nem voltam az a kimondott segítő típus, de úgy látszik, a józanságom egyik ajándéka, hogy nyitott lettem másokra, hogy nekem ez lett a valódi hivatásom. Másfél évvel később beiratkoztam a Semmelweis Egyetem addiktológiai konzultáns képzésére, ahol júniusában diplomáztam.

MN: Mi a feladata egy addiktológiai de nem feladom az ivást Mit csinál naponta? Hogyan épít ki magánpraxist? NZS: Jelenleg két intézményben tartok csoportokat, az egyik a komlói Leo Amici Alapítvány bentlakásos drogrehabilitációs otthona lásd: "Én drogozom, mi meggyógyulunk", Magyar Narancs, Emellett dohányzom még az egyéni konzultációk olyan kliensekkel, akik ma már főleg a www.

Ehhez jön még az egyetemi oktatás Budapesten és Pécsen, és korántsem mellékesen mindeközben vezetek egy szenvedélybetegeket segítő nappali intézményt is a Ferencvárosi Gondozó Szolgálat keretében. MN: Dohányzom új keletű az addiktológiai konzultánsok képzése. Vannak olyan hiteles tanárok, akik oktatni tudják mindezt?

Az orvos válaszol

NZS: A szakon a tanári kar jórészt gyakorló dohányzom, pszichiáterekből, szociális munkásokból és kiváló elméleti szakemberekből állt. Ahhoz képest, hogy mennyire újsütetű, alig tízéves ez a program, úgy érzem, színvonalas oktatást kaptam, amit megpróbálok erősíteni is, hiszen immáron megbízott előadóként vagyok jelen a képzésben. MN: A hallgatók közül hányan egykori alkoholisták?

NZS: Ez számos ok miatt nem tudható pontosan, nem mindenki tárja fel a szenvedélybetegségét. Én annak idején például elmondtam az évfolyamnak, de volt olyan csoporttársam, akiről tudtam, hogy józanodó alkoholista, mégsem kötötte ezt mások orrára.

Ehhez mindenkinek joga van. MN: A saját élményű addiktológiai konzultáns nem orvos, de nem is egyszerű felépülő.

Hogyan illeszthető be a hivatásos segítő az egészségügyi, szociális de nem feladom az ivást NZS: Nem könnyű megtalálni a helyem az ellátórendszerben. Nehéz pontosan körülírni, hogy mit csinál egy addiktológiai konzultáns a mai szociális vagy egészségügyi ellátórendszerben.

Személyes tapasztalatom, hogy még maga az orvosi szakma sem tudja igazán, hogy mi a dolga dohányzom konzultánsként de nem feladom az ivást felépülő szenvedélybetegnek, másrészt nagyon kevés olyan magyarországi egészségügyi intézmény van, ahol tudnak is mit kezdeni velük. MN: Hány felépülő szenvedélybeteg dolgozik addiktológiai konzultánsként az országban? NZS: Személyes becslésem szerint talán két tucat. Akit ismerek közülük, az többnyire valamilyen terápiás rendszerben dolgozik, például Szigetváron.

Néha vesszőfutásnak tűnik az elhelyezkedésünk, mert úgy tűnik, ez a fajta szakember egyelőre kissé testidegen a magyar egészségügyi rendszerben.

Kitalálták ugyan a szakemberképzést, de hogy intézményes keretek között milyen terápiás programokban vagy segítő helyeken szeretnék használni az ilyen szakembereket, az jórészt kialakulatlan.

A diplomás segítő munkának az elismertsége, megbecsültsége a mai Magyarországon erkölcsileg és anyagilag is rendkívül alacsony. Pedig néha emberéleteket mentünk meg a lassú haláltól, hiszen egy team munkája nyomán mi történik hónapok óta a leszokókkal? "átállíthatja a váltót" a saját életében. A józanodó szenvedélybeteg a közös tapasztalat, a hasonló élményanyag miatt hitelesebben érthet szót az alkoholistával, nagy vonzerő és példa is de nem feladom az ivást arra nézve, hogy van kiút: ha mi megcsináltuk, neki is menni fog.

Kashpirovsky ülés, hogyan lehet leszokni a dohányzásról

MN: Mik a munkamódszerei? NZS: Személy szerint célravezetőbbnek tartom a szeretetteljes, ám kemény szembesítést az elnéző maszatolásnál. Egyéni konzultációban már többnyire az első ülés alkalmával megmondom a kliensnek, hogy a változást intenzív "józanságmunkával" csak ő maga érheti el; egy nagyon kemény, szívós munkát és kitartást kívánó személyiségfejlesztő és önismereti program segítségével, ami az önsegítő közösség keretében zajlik majd.

Hosszú az út a kijózanodás felé, de az első tétova, bizonytalan lépéseket közösen tesszük meg. A józanságért mindennap tenni kell, mert az alkoholbetegség nem tart szünnapot. Az egyéni konzultációban, jó esetben alkalom alatt lerakjuk az alapokat, de csakis a betegen múlik, hogy folytatja-e, amit együtt elkezdtünk. Az "itt és most"-ban dolgozunk, mert szerintem nem azon van a hangsúly, hogy hol és miért estél bele a gödörbe, hanem azon, hogyan mászol ki belőle.

de nem feladom az ivást

2017. év 4. negyedév kérdései

Sokan jönnek hozzám olyanok, akik valamiféle csodát de nem feladom az ivást. Azt szeretnék, hogy én gyógyítsam meg őket, és lehetőleg azonnal. Ez a tipikus szenvedélybeteg-mentalitás: "mindent, most dohányzom, és nekem lehetőleg ne legyen munkám vele! Õket azonban el kell keserítenem, mert mindig elmondom, hogy én csak a kísérő, az edző tudok lenni.

A meccset ők játsszák majd le.

Olvassa el is