Vitaly melnikov blogja, amikor abbahagytam a dohányzást

A három hétemeletes épülettömb szorosan összeépült, az első homlokzatát fehér mázas csempével rakták ki. Szása Pankratov kilépett a házból, és balra fordult a Szmolenszk tér felé. Az Arbatszkij Arsz mozinál már ott sétálgattak karonfogva az arbati, a Dorogomilovszkaja és a Pljuscsiha amikor abbahagytam a dohányzást lányok; kabátjuk gallérját hanyagul felhajtották, ajkuk festett, szempillájuk felpödörített, tekintetük várakozó, nyakukban tarka kendő; ez az őszi vitaly melnikov blogja az Arbaton.

Véget ért az előadás, a nézőket az udvaron keresztül engedték ki. A tömeg a keskeny kapun át kinyomakodott az utcára, ahol már vidáman nyüzsögték a kamaszok, e hely örökös gazdái.

Încărcat de

Az Arbaton lassan a végéhez közeledett a nap. Az úttesten, amelyet leaszfaltoztak, de a villamossínek között még megmaradtak a kockakövek, az öreg bérkocsikat lehagyva gurultak az első — GAZ és AMO típusú — szovjet autók. A villamosok egy vagy két pótkocsival gördültek ki a remizből, reménytelen kísérletet téve, hogy kielégítsék a nagyváros közlekedési igényeit. De a amikor abbahagytam a dohányzást alatt már készült à metró első szakasza, a Szmolenszk téren, a légakna fölött, fából amikor abbahagytam a dohányzást torony magasodott.

Katya a Gyevicsje poljénál várta Szását, a Kaucsukgyár klubjánál. Széles pofacsontú, szürke szemű, sztyeppi lány, vastag kártoltgyapjú-pulóverben.

Mult mai mult decât documente.

Enyhe borszag áradt belőle. Te amikor abbahagytam a dohányzást ünnepelsz? Vodkát vegyél. A Bolsoj Szavinszkij közön végigmentek a régi munkásszállások mellett, ahonnan részeg beszéd, hamis gajdolás, harmonikaszó meg gramofonhang hallatszott, majd a gyárak léckerítései közötti keskeny átjárón át lementek a rakpartra.

Balra a Szverdlov amikor abbahagytam a dohányzást a Liversz gyár széles ablakai húzódnak, jobbra a Moszkva folyó, előttük a Novogyevicsij kolostor fala és a körvasút hídjának fémváza. Azon túl már csak mocsár és mező, Kocski és Luzsnyiki… — Hova viszel? A vitaly melnikov blogja nem kerülő a falu felé menni… Szása átölelte a lány vállát, de az megpróbálta lelökni a karját.

Szása még erősebben ölelte amikor abbahagytam a dohányzást vállát. A háromemeletes, vakolatlan ház magányosan állt. Végigmentek a gyengén megvilágított, hosszú folyosón, az utolsó, számozatlan ajtó előtt Katya megszólalt: — Maruszjánál itt a barátja… Ne kérdezz semmit! A díványon, arccal a falnak fordulva egy férfi aludt, az ablaknál egy kisfiú meg egy kislány ült, lehettek olyan tíz-tizenegy évesek, hátrapillantottak az ajtóra, köszöntek Katyának.

A szoba sarkában, a falikút melletti konyhaasztalnál egy Katyánál jóval idősebb, apró termetű, kedves, jóságos arcú asszony tevékenykedett.

Amikor abbahagytam a dohányzást volt Maruszja. A sovány, komor képű férfi feltápászkodott, elsimította gyér haját, tenyerével megdörzsölte az arcát, mintegy elhessegetve az álmosságot. Inggallérja meggyűrődött, nyakkendőjén meglazult a csomó.

A kislány tányérokat tett az asztalra, Katya levette kiskabátját, a tálalóból kést, villát vett elő, megterített, tudta, mit hol talál. Látszott, nem először jár itt. Szedd össze a vitaly melnikov blogja, Vitya! A kisfiú négykézlábra ereszkedve összeszedte a papírhulladékot a padlón. Vaszilij Petrovics megmosdott a falikúinál, feltolta nyakkendőjének csomóját.

Maruszja mindegyik bélesfajtából vágott egy-egy darabot a gyerekeknek, és odatette nekik az ablakpárkányra. Vaszilij Petrovics vodkát töltött. Most először hozta el a fiút ismerőseihez, vodkát ivott velük, Szásával meg eddig csak vörösbort ivott. Szása most már nem látta komornak. Szóba elegyedtek, Maruszja kedvesen, megértően nézett rájuk. Szását kellemesen érintette Maruszja pártfogása, tetszett neki ez a ház itt a város szélén, a falon átszűrődő ének— és harmonikaszó.

De szeretjük a piknikeket Szovjet klasszikus fiai. Mi van, ha a barátaim isznak? Egyeztetnem kellett. Szinte mindenki ivott a színházban.

De hát még élesztőt se tud szerezni az ember. Hála legyen Vaszilij Petrovicsnak, ő hozott. Vaszilij Petrovics komolyan kommentálta az élesztőügyet. A gyerekek még kértek a bélesből. Maruszja megint vágott nekik azt akarom, hogy hagyja abba a dohányzást darabot.

• Zeneakadémia Koncertmagazin /II by Zeneakadémia - Issuu
• Mihail Voronin. Voronin Mihail Yakovlevich Mihail Voronin tornász életrajza
• Leszokni a dohányzó vonalzót

Vége a mulatságnak, menjetek mosakodni! Összekapkodta az ágyneműjüket, és átvitte a szomszédasszonyhoz. A gyerekek elmentek aludni. Aztán készülődni kezdett Vaszilij Petrovics is. Maruszja vele tartott. Távozóban visszaszólt Katyának: — Vegyél ki tiszta lepedőt a szekrényből! Hol keresse? Élni meg kell… — A gyerekek szeme láttára? Katya barátságtalan pillantást vetett rá.

Anatolij Ribakov - Az Arbat Gyermekei

Gyere, feküdjünk le! Ez is olyan szokatlan volt. Minden alkalommal úgy kellett meghódítania Katyát, mintha először találkoznának, ma pedig ő maga veti meg az ágyat, vetkőzik. És csak annyit mondott: — Oltsd el a amikor abbahagytam a dohányzást Aztán ujjaival Szása haját morzsolgatta… — Izmos, erős fiú vagy, bizonyára szeretnek a lányok, de lehetnél óvatosabb — Katya fölébe hajolt, a szemébe nézett.

Nem félsz? Ennek be kellett következnie előbb vagy utóbb. Hát akkor majd elmegy abortuszra, nincs szüksége a gyerekre se neki, se a lánynak. Katya fejét Szása vállába fúrta, egész testével hozzásimult, mintha védelmet keresne élete, bajai, boldogtalansága ellen. Ugyan mit tud róla Szása?

kitüntetéssel

Hol lakik? A nénikéjénél? Mit mondana otthon, milyen orvosi papírt vinne a munkahelyére? És ha már kifutott az időből? Hová lenne a gyerekkel? Katya anélkül, hogy fölemelte volna a fejét, megkérdezte: — És hogy fogjuk hívni a kicsit?