Tulajdonságok, ha lehagyja a dohányzást, Az év tesztautója - 2006

Hajh boldog idők! Hajh szép fiatalságunk évei!

A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK

Mikor ifjak voltunk, úgy szégyenlettük fiatalságunkat, úgy óhajtottuk, hogy bár csak már vének volnánk, bár megérnők a bölcseség éveit, ne hínának bennünket gyermekeknek többé; és ime eljött az öregség, őszülő hajával, keserű tapasztalásaival, időjós bajokkal minden tagjaiban; itt is fáj, ott is fáj, semmi izecskénk sem szolgál bennünket úgy, mint azelőtt; megárt a harag, megárt a mulatság, vesződünk a hypochondriával, ezzel a kellemetlen prókátorral, kit a halál küldött a nyakunkra, hogy egy gonosz tartozást szüntelen sürgessen tulajdonságok.

Ilyenkor azután felsohajtunk: hajh boldog elmult idők, hajh szép fiatalságunk évei!

Csak még egyszer gyermekek lehetnénk. Pedig eljön az is: a vénség gyermekkora.

Mindennap egy tulajdonságok felejtünk, s utoljára minket is elfelejtenek nótáinkkal együtt. Lehet annak tiz esztendeje, hogy egy ismerős pesti vendéglőben volt egy nagy kerek asztal, mely régi törzsvendégek számára volt lefoglalva.

Társadalmi rétegződés olvasókönyv

Ott ültek delenként a főváros ismerős táblabirái, ifjabb és vénebb szónokok, tisztviselők, vén poéták, tudósok; nyájas, jó, derült arczok, kiknek még haragjokban is több szeretet volt, mint más emberek nyájasságában, kiknek vitatkozásait hallgatni gyönyörüség volt és tanulság, s kik ott naponként segítsen férjének leszokni a dohányzásról jöttek össze, mint egy család tagjai s ha egyik elmaradt egy nap, az után valamennyi kérdezősködött, sajnálkoztak rajta, ha baja volt, s ellátták százféle tanácscsal, hogy bajától szabaduljon.

Nekem is szorítottak egy kis helyet ennél a kerek asztalnál; akkor még fiatal legény voltam, s attól fogva mindig híve maradtam a kerek asztalnak.

Pár év mulva azután már könnyebben elfértünk a kerek asztal mellett, későbben még több hely jutott egy ha lehagyja a dohányzást az ismerős arczok eltünedeztek, a tulajdonságok viták elhallgattak, az ember jön, leül, gallérja mögé hányja az ételt, fizet és megy. Még tavaly akadtam néha-néha egyre a régi ismerők közől, kitől a többiek felől sorban kérdezősködhetém.

Túrabeszámolók

Most már sokszor megesik, hogy magam ülök az asztalnál. Olyan gyomor- és gyomorfájdalom dohányzáskor érzéssel veszem ha lehagyja a dohányzást a tollat, tulajdonságok a ki arra gondol, hogy ideje lesz már megirni azt tulajdonságok testamentomot. Mik ha lehagyja a dohányzást hát azok a táblabirák? Jelent ez a szó valami egyebet is, mint puszta csúfolódást?

Igazán lett volna idő, mikor az ember ezt a czímet a neve mögé irta, a nélkül, hogy mások mosolyától féljen?

Tettek volna ezek az emberek ha lehagyja a dohányzást valami egyebet is, mint hogy átaludták a munkaidőt, ragaszkodtak a maradáshoz, tartóztatták a sietőket s éltek a gondtalan uraságnak? Ki tudja hát megmondani, mik voltak a táblabirák?

Ezek a bebalzsamozatlan mumiái egy pyramidtalan kornak, ezek az eleven petrefactumai és fossiliái egy özönvíz előtti világnak, mely úgy elsülyedt, mint Solon ha lehagyja a dohányzást szigetei, mint a mesés hyperboræok országa? Még akkor a gondviselésnek nem volt olyan közvetlen érintkezése az emberi ügyekkel; sok volt rá bizva tulajdonságok magánosokra, egy jó szív, egy bölcs fő, egy erős kéz sokat ért akkor a világban. Ha közvész, ha Isten csapásai látogatták az országot, folyók kiáradtak, mostoha évjárás volt, jégeső, tűzvész, ragály rémíté a népet, kiknek szivét szólítá fel a könyörület áldozatokra?

DOHÁNYZÁSRÓL LESZOKÁS könnyen?! - Teljes #könyvösszefoglaló

Kikhez fordult a közfélelem vigasztalásért? A régi jó táblabirákhoz. Ha érczakarattal, törhetlen tulajdonságok kellett küzdeni e rokontalan nép nemzeti lételéért, ki pazarlá erejét a tettek legfáradságosabb mezején? A régi jó táblabirák.

Az év tesztautója - 2006

Bölcseséggel — kevés pénzzel — sok becsülettel ki igazgatta a közügyeket, ki ügyelt az igazság szentségére, ki torolta meg a magánsérelmeket? Ki őrizte tulajdonságok a nép szűz erkölcseit, mívelődési hajlamát, szent honszeretetét? Ki járt legelől vallás, tudományok, erények utain? A jó öreg táblabirák. És végre kik voltak azok, kiknek köszönheti a magyar, hogy nyolczszáz évi viszontagsága alatt el nem olvadt, mint a völgybe gördült hófuvatag, hanem tulajdonságok főurai elhagyták, köznépe elfogyott, vagy mit sem számlált, a nemzet mégis megélt, felvirult, megerősödött?

Mind, mind ezek a kitréfált, kinevetett, elpusztult, örök nyugalomra tett ódon táblabirák. A táblabiró volt az ország közigazgatása, közgazdászata, mérnöke, vízszabályozója, törvényhozója, birája, ügyvéde, orvosa, költője, tudósa, könyvcsinálója és könyvmegvevője.

A szent tehén

Most mindezekre külön ember születik, a jó régi táblabirák az emlékezetből is elmultak már. Ha lehagyja a dohányzást, gúnyos példaszóvá vált a táblabiró elnevezés. Így nevezi a közvélemény azokat, kiket ki akar gúnyolni s tréfás adomákban örökíti fogalmukat… … «Victrix causa diis placuit, sed victa Catoni». Én ugyan nem vagyok Cato, de azok sem dii, a kiknek tetszik a táblabirák fölött elménczkedni.

Ütésjellemzők

Azért, ki a «régi jó táblabirák» czime alatt mulatságos anecdoton-gyűjteményt vél találni, mely az újabb kor tréfás felderítésére van szánva, az meg fog bennem csalatkozni s idejét rossz helyen capitalizálja. Azonban arról legalább senki sem fog vádolhatni, hogy meg vagyok vesztegetve; mert hiszen a «régi jó táblabirák» sokkal szegényebbek, sokkal hatalomtalanabbak és sokkal indolensebbek, mint hogy az ő barátságukat tulajdonságok valakinek érdeke lehessen.

Ne várjatok valami nagyszerű jelenetet, semmi regényes catastropha sem történt, csak a burgonya rothadt meg. Három vármegyében nincs mit enni.

A Snus áttekintése

Éhhalál van. Nem azon angyalai a halálnak küzdenek ha lehagyja a dohányzást emberekkel, kik a csatamezőn véres tulajdonságok, véres kézzel repkednek tűzszárnyakon, süvöltő golyókon, s kiknek viselt dolgaikról olyan szép regényeket sikerül irni a költőknek; nem is azok a csontkezű, denevérszárnyú dæmonai a halálnak, kik a ragályos légben repkednek, egy lehellet, egy ölelés tőlük halottá teszen.

Az éhhalál szárnyatlan, földön csúszó rém, mely lajhár kezeivel belekapaszkodik áldozatába, órárul órára együtt mászik vele, hurczoltatja magát napokig, míg a kínzott lerogyik alatta, megint fel hagyja kelni, hogy odább vitesse magát, s elveszi az álmot attól, ki fetrengve kéri a halált; a gyorsan ölő, könyörületes halált.

Te boldogtalan szenvedő, ki orvosoddal tanácskozol indigestióid felől s kimeríted Hyppocrates minden segédszereit, hogy megismerhesd azt a kellemes érzést, a mit étvágynak neveznek, nézz egy pillanatra ebbe a camera lucidába, melynek függönyét felhúzom előtted.

Egy erdős hegyoldalban állunk, a honnan két vármegye határát lehet belátni. Másutt tavasz van már, itt még tartós a tél.

De nem elég észrevennünk mindkét eljárás közös hiányosságait, hanem fel is kell ismernünk azt az igazságot, hogy az oktatási rendszer viszonylagos függetlensége és az osztályviszonyok szerkezetétől való függősége között kapcsolat van.

A mezőket ugyan nem lepi hó, mert egész télen nem esett, minden olyan fakó, aszott szinű; a völgyvágányok keskeny tisztásain még töretlen az ugar s mint egy sárga szalag vonul el a fenyőerdők között. Akárhová tekint az ember, nem lát egyebet, mint ezeket a barátságtalan fákat, mik nem kinálnak se virágot, se gyümölcsöt, nem mennek aludni ősz idején a többi növényekkel, nem hirdetik új tulajdonságok a tavaszt, érzéketlenek természet és emberek bajai iránt.

Egyik hegy után a másik emelkedik, valamennyi mind egyenes, égbenyuló fenyőkkel benőve, néhol a meztelen sziklaoldal látszik elő, másutt a mély hegyszakadék, mit a zabolátlan folyam tép magának nagy hóolvadáskor. Ugyanez a folyam meglátszik alább is, most csak átgázolható csekély ér, de a völgysíkon szétterített mázsányi kövek bizonyítják, hogy mikor haragjában fölgerjed, be szokta tölteni az egész völgyet s meghordja kovacsdarabokkal a vetéseket, kaszálókat ölnyi magasra.

Hogy aztán a túra során ki mentorált kit, tulajdonságok döntse el a kedves olvasó. A HÉV pótló busz gyakrabban jár, mint ahogy maga a HÉV szokott, ezért korábban érünk a rajt helyszínére, mint számítottuk. Rövid idő alatt hosszú sor nő az időközben kirakott rajtoltató asztalok előtt, és a világ legtermészetesebb módján csevegésbe kezdünk az érkezőkkel.

Ilyenkor a mellette épült Kallósfalva házai az eszterhajig usznak a vizben s a lakosok, ha jókor nem menekültek, a háztetőkre szorulva várják a veszély végét, vagy végveszélyöket.

S ez a csapás minden másod, harmad évben elő szokott fordulni; a jámbor gazda soha sem tudja, hogy ki fogja learatni a vetését, azért nem is igen iparkodik vele. Pedig hajdan ez volt a legjobb módu ha lehagyja a dohányzást egyike, míg a földes uraság haszonbérlője el nem kezdte a nagy erdőket oktalanul pusztítani hamuzsir-termelés végett; azóta a folyamár új medret mosott magának, s a partot mindig tovább szaggatja.

Kallósfalva, melyet jövedelmes kallóiról neveztek így, már harmadszor épült ujra, a szorongatott lakosok elhagyták régi helyöket s tulajdonságok száz lépéssel mindig odább mentek; a meder közepén most is meglátszik még a régi templom romja, melynek faragott kövét nem birta még szétfeszegetni az áradat. Akkor kőbül volt a templom, most már csak fábul van, rongyos az is, a szomszéd faluból jár bele a pap vasárnaponként imádkozni.

Majd bemélyed az út az egymásra boruló tulajdonságok közé, tulajdonságok erős gyökerei keresztül nyulongnak a döczögős ösvényen s megy tova kiismerhetlen tekergések között, szűk sziklavágások szorosaiban, szekértörő lejtők veszedelmein át. Itt-amott az erdők sűrűjéből kilátszik egy szent kép, melyre tavaly aratáskor koszorút akasztottak, száraz lett azóta és levéltelen.

Másutt látszik egy domb összehányt kövekből, melynek közepébe idomtalanul faragott fenyődúcz van felállítva; arra van felirva csodarossz irással, hogy ezen a helyen ölték meg ezt meg ezt a szegény drótos tótot kilencz garasáért és egy málépogácsáért. Minden azon menő vet reá egy követ s mond egy miatyánkot érte.