Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam

Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam

Cillancs felfedezi a világot Cillancs unatkozott.

Sokan vagyunk, de az a jó!

A kertben élt a két testvérével meg a mamájával. Nyár volt, meleg volt, a kert gyönyörű volt, és Cillancs mégis unatkozott. Ő volt a legkisebb, s vele senki se akart játszani.

A nagyobbik testvére a lepkéket kergette elmerülten, a lepkék vidáman billegtették a szárnyukat. A középső testvére meg állandóan aludt.

Lustán fújta a kását, a horkolása betöltötte a kertet — úgy zümmögött, mint valami apró fűrész. A mamája a kedvenc helyén feküdt. Ő se játszott vele. Olyasmiket mondott neki, hogy három hónapos cica vagy, tanulj meg egyedül játszani! Elég nagy vagy, ismerkedj meg a világgal. Cillancs megfogadta a tanácsot, ismerkedett a világgal. A kert volt a világ, a nagy, gyönyörű, nyári kert! Először a fűvel találkozott, abból volt a legtöbb. A fű bársonyosan puha volt, ahogy óvatosan lépkedett benne a talpacskáival.

A fűben nem csak lépegetni lehet, de hemperegni Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam bogarászni is. Cillancs hempergett és bogarászott. Mikor már jól megismerkedett a bársonyos fűvel, találkozott egy bokorral. A bokor tetején gyönyörű, tűzpiros virágok nyíltak. Cillancs először lentről bámulta a tűzpiros virágokat, majd elhatározta, hogy közelebbről is megnézi őket.

II. FEJEZET.

Nekirugaszkodott, kapaszkodott, majd keservesen nyávogva lepottyant a földre. Mássz fel olyan fára, aminek nincs tövise! Cillancs keresett olyan fát, aminek nincs tövise, s felmászott rá. Azután egy másikra, azután egy harmadikra.

Mikor már minden fára felmászott, búsan leült a fűbe, és megint unatkozott. Ahogy ott ült a fűben, kíváncsian nézte a házat.

Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam mi lehet jobb leszokni a dohányzásról?

A ház a kert végében állt, és oda tilos volt bemenni. Cillancs lopva körbepillantott — a mamája szunyókált, a középső testvére horkolászva aludt, a nagyobbik testvére elfutott egy pillangó után. Gondolt egy merészet, nekiiramodott, s besurrant a házba.

Dobogó szívvel megállt a szoba közepén, és óvatosan nézdegélt. Milyen más volt itt minden, mint a kertben!

Ismét visszaakasztottam a hallgatót; csalódás, bosszúság nélkül, inkább egyfajta megnyugvással - újabb haladékot nyertem a vallomásra. Nem véglegesíthetem, de felhasználhatom mentségként, lehetőségnek; mintha ez lenne az egyetlen okom, amiért továbbra is itt maradok és újabb félórát fordítok a tökéletesen egyoldalú várakozásra.

Először is nem volt fű. Fű helyett szép sárga padló volt, a padlón tarka szőnyegek. Azután nem volt fa, hanem asztal és az asztal mellett székek. Azután nem volt ég, hanem szép fehér mennyezet. Nem volt nap, de volt egy szép nagy lámpa. A falakon ablakok voltak, de nem lehetett kilátni rajtuk, mert hatalmas, színes függönyök takarták.

A TENGERSZEMÜ HÖLGY

Azután nem volt szúrós rózsabokor, de volt egy nagy váza, tele virággal. Azután volt még valami, ami teljesen elbűvölte Cillancsot: a földön egy fonott kosár, s a kosárban színes pamutgombolyagok.

Ez ám a játék! Nem habozott egy percig sem, odaugrott a kosárhoz, ügyesen felborította. A színes gombolyagok kigurultak, pont a mancsához. Először óvatosan pofozgatta, majd merészen nagyot csapott rájuk. A sárga gombolyag elgurult puhán, Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam a szoba sarkáig. Ahogy gurult, egyre kisebb kész vagyok e leszokni a dohányzásról?. Cillancs ámulva nézte.

Ez ám Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam fura labda! Gurulás közben elfogy!

Azután a piros gombolyaggal gurigázott, azután a kékkel. Egyre bátrabb, egyre vidámabb lett. Hiszen olyan régen nem játszott már! És micsoda pompás játék ez a három gombolyag! Egyedül is lehet velük játszani.

Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam hagyja abba a dohányzást a menstruáció alatt

És micsoda pompás hely ez a szoba! Bár nincs benne fű, nincs benne fa, és nincs benne több macska sem, mégis jókat lehet benne gurigázni. Az unalmat meg mintha elfújták volna! Cillancs gurigázás közben elégedetten gondolt rá: Már nem unatkozom!

gennadi malakhov, hogyan lehet leszokni a dohányzásról vélemények leszokni az ivást és a dohányzást

Azután egy másik gondolat is motoszkált a fejében: Igaz, hogy egyedül vagyok. Igaz, hogy a két testvérem kint maradt a kertben. De az is igaz, hogy az egyik mindig Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam, a másik meg állandóan lepkékre vadászik!

Elvetette a motoszkáló gondolatokat, s a sárga gombolyag után iramodott fürgén. Amikor utolérte, rácsapott a mancsával. A sárga gombolyag puhán gurult. Amikor utolérte, megint rácsapott. Egyszer csak egy nyitott ajtóhoz ért. Cillancs habozás nélkül belépett az ajtón.

Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam a dohányzásról lemondó lányok áttekintése

Fürkészve körülnézett. A másik szobában is tarka szőnyeg volt a padlón, székek, asztalok álltak rajta. Gombolyagok nem voltak, de volt valami, ami nagyon érdekesnek látszott. Az asztalon egy nagy, vízzel telt üvegedény állt. Két szépséges, tarkabarka hal úszkált a vízben.

Oriza-Triznyák

Cillancs kíváncsian figyelte. A két hal is észrevette a bámészkodó kiscicát. Először ijedten fel-alá cikáztak az akváriumban. Majd lassan megnyugodtak, mivel látták, hogy a kiscica csak bámészkodik, és nem bántja őket. Abbahagyták az ijedt cikázást, s megint szép lassan úszkáltak. Cillancs mozdulatlanul gyönyörködött a tarkabarka halakban, és esze ágában sem volt, hogy bántsa őket. Majd óvatosan felágaskodott, és az üvegre tette a mancsát.

The Project Gutenberg eBook of A tengerszemü hölgy by Mór Jókai

Így nyávogott halkan: — Szép tarkabarka úszkálók, aranyos pikkelyesek! Úgy szeretnélek megsimogatni benneteket! A halak mintha értették volna, odaúsztak a mancsa alá. Egyszer csak a magasból éles rikácsolás hallatszott: — Terringette! Cillancs riadtan nézett fel a magasba.

Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam

Egy ketrecben két papagáj ült, hintázott és rikácsolt vidáman. Csak a hangjuk volt félelmetes, amúgy Abbahagytam az ivást és a dohányzást unatkoztam nézegették a riadozó kiscicát.

Cillancs is összeszedte magát, s kíváncsian figyelte a rikkantgató papagájokat. Már ő is mosolygott. Nem vagyok rabló! És ezek a papagájok, úgy látszik, nem tudnak mást.

Majd meg is sajnálta őket: Be vannak zárva!

Nem dohányzom, csak néha gyújtok rá. Mi bajom lehet?

Lehet, hogy azért rikácsolnak. De én nem tudlak kiengedni benneteket! Több szoba nem volt. Cillancs kiosont a hátsó ajtón, és meglátott egy lépcsőt. A lépcső lefelé vezetett, a ház alá. Fent már mindent láttam — gondolta. Leszaladt a lépcsőn, s egy nagy, homályos pincébe ért. A sötétség nem zavarta, hiszen a macskák a sötétben is kiválóan látnak!

Olvassa el is